2018/07/21
82 éves korában elhunyt Papp Tibor, József Attila-díjas költő, író, vizuális művész, műfordító, tipográfus, aki művészetével új lapot nyitott a világ és a magyar irodalom történetében. 
Dr. Kelemen Erzsébet tanárnő, iskolánk Papp Tibor emlékkiállításának mentora, így ír róla:
„Ha arra gondolok, mi történt velem, miután […] beléptem a Szent József Gimnázium fehér folyosóinak labirintusába, az osztálytermekhez vezető járatok izgalmakkal fűszerezett birodalmába, a hajdan félelem-mentes tanítóintézmény tengeri kagylóként nyitható-zárható védőköpenye alá, ahol gyerekként megtanultam tanulni, ha arra gondolok, hogy egy avantgárd költő soha nem kerülheti el a műveinek természetéből adódó konfliktusokat, kivéve a nagyon kivételes alkalmakat, mint amilyen volt ez a költészetnapi »nyitány«, akkor újra és újra erősödik bennem az a tudat, hogy igenis, amit eleddig letettem az asztalra, annak volt, van és lesz értelme, méghozzá a legelöljáróbb költői művek között” – vallotta Papp Tibor 2014-ben, a költészet napján, amikor az életművéből egy nemzetközileg is egyedülálló avantgárd kiállítás jött létre a debreceni Szent József Gimnáziumban. Egykor ennek a debreceni gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban volt középiskolás diák. Az egyházi iskolák államosítása után viszont a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt csak nagy nehézségek árán tudta folytatni tanulmányait: az utolsó pillanatban jutott be a Fazekas Mihály Gimnáziumba.
Papp Tibor első szárnypróbálgatásait, írásainak sikerességét gimnáziumi magyartanára, Kiss Tamás költő segítette: első mentora és biztatója volt a fiatal tehetségnek, aki nemcsak verseket, de drámát is írt, s a debreceni Móra Ferenc Diákotthonban társaival irodalmi lapot szerkesztett. Viszont hiába volt kitűnő tanuló, a kommunista érában a családját osztályellenségnek tartották, s nem nyert felvételt az egyetemre: helyhiányra hivatkozva rendszeresen elutasították. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, s Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, sokat látott, hallott, s emiatt az ávósok keresni kezdtéķ. 1957-ben menekülnie kellett az országból.
1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liège-i Műszaki Egyetemen candidat ingénieur diplomát szerzett, s egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, a Szabad Európa Rádiónak, valamint a Francia Rádió magyar adásának pedig külső munkatársa lett. „Lapfenntartó ösztöne” hatására és vizuális alkotásainak tipográfiai tökéletesítésére kitanulta a nyomdászmesterséget is. 1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, s tagja a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992- ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben pedig a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. A vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, valamint a d’atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, s az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi alire-nek is egyik alapítója és haláláig szerkesztője volt. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején, Budapesten újra megtalálta itthon az otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául.
Papp Tibor művészetéből az avantgárd sokszínűségét rekonstruálhatjuk: hagyományos értelemben vett szövegversek, szürrealista kiseposz, térvers/képek, szövegelemeket tartalmazó grafikák, számítógépen generált költemények, logo-mandalák, bűvös négyzetek (azaz kubusok), az úgynevezett villanások betűtipográfiái, gyűrűk és spirálok, sorjázóversek, amelyekben a két szomszédos szótag kapcsolódik össze szóvá, vagy a dinamikus kép- és hangversek, performanszok, továbbá a fiktív önéletírások (regények), tanulmányok, műfordítások mind-mind az aktuális avantgárd megjelenítői. E műfaji gazdagság mellett Papp Tibor előkelő helyet foglal el a világirodalom számítógépes költészetében is. Az első magyar automatikus versgenerátornak ő a megalkotója: a Disztichon Alfa (1994) lemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében pedig a generált verseken, szövegen kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott a megalkotott programmal. S irodalmi missziós tevékenységével, az Avantgárd szemmel című kötetsorozatával, tanulmányaival a kortárs irodalomkritika hiányosságait is igyekezett pótolni.
Papp Tibor a kortárs avantgárd egyik legnagyobb hatású klasszikusa. Alkotásai a magyar líra egyik legjelentősebb költői életművét, a korabeli magyar poézis csúcsát jelentik. Ennek az életműnek „van, volt és lesz értelme, méghozzá a legelöljáróbb költői művek között”. A kapott talentumokat az életében ő sokszorosára kamatoztatta. Gazdagodtunk általa. S ezt a ránk hagyott kincset őriznünk, ápolnunk kell és továbbadnunk!
A Jóisten nyugtasson és adjon neked örök életet, kedves Tibor!