Nagy Gergő életútja

Nagy Gergő 1997. április 9-én született Debrecenben. Jogtanácsos szülei egyetlen gyermeke volt. Édesanyját 3 hónappal a születése után megműtötték, emiatt 2 hónapig az anyai nagymamánál Bélapátfalván tartózkodott, ahol Szabó József atya keresztelte meg.

  Másfél éves korában kezdte a Debrecen, Varga u. 23. sz. alatti Bölcsőde „D” csoportját, jele a kugli volt.

  A Bölcsődéből a Svetits Oviba került a Méhecske Csoportba. Gyönyörű évek voltak ezek, amikor Gergő már barátságokat kötött. A farsangi ünnepeken tűzoltóparancsnok és kétszer is lovag volt. Mindig nagyon készültünk a születésnapokra és a karácsonyokra. Mindegyik szép emlék. Ebben az időben ügyeletes kedvence a Garfield képregény. Szobája ajtaján még most is az „Örök barátság feltételei” Garfield poszter díszeleg, külön dobozba gyűjtöttük a matricák mellett a kedvenc cica különböző könyveit, újságjait és díszpárnáját. Talán innen eredeztethető a humor iránti rajongása, nevetni – később nevettetni – nagyon szeretett.

  Az óvoda után a Svetits Általános Iskola következett. Gerda nővér osztályában kezdett, aki magyar nyelv és irodalmat tanított neki. Később mindig nagy szeretettel emlegette egy-egy mondatszerkesztés kapcsán, hogy vajon Gerda nővér mit szólna ehhez az anyanyelvi megoldásához. A másik osztályfőnöke Timi néni volt, akit azzal szeretett „ugratni”, hogy mennyire nem szereti a tesit. Aztán Ricsi bácsi osztályába került, akivel a történelem szeretet miatt egész jól kijöttek.

  Nem volt kérdés, hogy a Szent József Gimnáziumba felvételizik. Itt Dr. Bódis Zoltán az első osztályfőnöke és a „régi” osztálytársai közül sokan „új”osztálytársai is lettek. A „híres trió”, vagyis Kocsis Miklós, Pál Vince és Nagy Gergő barátsága ekkor kovácsolódik, de Nagy Szabolcs, Lakatos Kristóf, Balla Mihály, Jámbor Imre, Hudi és Isti is sokat jelentenek neki. Később ezek a barátai soha nem feledkeznek meg róla, betegségében is heti rendszerességgel látogatják minden péntek délutánját bearanyozva.

  2010. decemberében térdszalag problémával került Gergő a városi ortopédiára, és 2011. január 3-án (hétfőn) 11 órakor tudta meg a család, hogy a betegség neve sarcoma, ami egy igen ritka fajtájú rosszindulatú daganat. Nehéz egy ilyen kereszttel szembesülni, majd felvenni…

  A szülők már az első percben megfogadják, hogy mindent megtesznek a gyógyulás érdekében, és minden körülmények között az imádság erejét hívják segítségül. Így múlt el 3 év 7 hónap és 17 nap. Adatott Gergőnek 20 kemoterápiás kezelés, 30 sugárkezelés, 40 combműtét, 1 svéd gyógyszeres kombinált kezelés, majd ennek rendkívül súlyos mellékhatásaként 2013. január 25-től 2014. augusztus 16-ig tartó – heti 3 alkalmas – művesekezelés sorozat. Mindeközben az alternatív rákterápia sokféle alfajával is kereste a család a gyógyulás útját.

  Amennyire lehetséges a család ragaszkodik a „normális” polgári élethez, soha nem adja fel a reményt, hogy Gergő újból iskolás és egészséges gyermek lesz.  Gergő a következő évet Danyi Dorottya tanárnő osztályában, a 9.a-ban folytatja. Tanárnő mindenbe bevont bennünket, igazi osztálytársnak érezhettük magunkat az egészségügyi indokú magántanulói státusz ellenére is.  Geri nem mindig tudott elmenni az iskolába, ekkor a tanárai jöttek hozzá órákat adni. E kiváló munka eredményeként Gergő a 2013/2014. tanév végén 4,92-es tanulmányi átlagával osztályelső volt, 4 tantárgyból (történelem, hittan, olasz és fizika) dicséretes. A tanév zárón igazgatói dicséretet kapott kehely tárgyi emlékkel, melyen a következő felirat áll:

 „Nagy Gergőnek hitéből táplálkozó erejéért, köszönettel”

  2014.  március 25-én az orvosok a rákbetegség végstádiumát valószínűsítik, ezért lehetőleg minden héten kedden reggel 7 órakor szent mise szól a Szent Anna Székesegyházban „Gergőért”, innen számítva szám szerint 28. Az utolsó kenetet a végső – 19 napos – mélyaltatása első napján, 2014. július 31-én (csütörtökön) Zoltán atya adta fel, a bérmálás szentségében 2014. augusztus 14-én részesül az imaláncnak köszönhetően. Gergő bérmálkozással felvett neve a János (az Istenre mutató jel) lett. A papi hivatásra készült, Rómában szeretett volna teológiát tanulni. Az altatás első hetében az Intenzív Osztály III. elkülönítő kórtermében személyesen felkeresett bennünket Miholecz Judit, kórházi szakpszichológus és elmondta, hogy Gergő számolt a halál eshetőségével is. Megnyugtatta, hogy nincs benne félelem, mert mélységesen hisz a mennyországban, mint lehetséges túlvilági folytatásban.

  Gergő megtanított bennünket derűsen elviselni a szenvedést és arra, hogy a küzdelmet soha nem szabad feladni. Egy fiatalember, akit megpróbált a szenvedés kohója, mi úgy hisszük nem hiába és nem értelmetlenül.

 „Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.” (Róm 14,7)

SZENT ÁGOSTON: NE SÍRJ, MERT SZERETSZ ENGEM

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod,
Nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemed most nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.