HAT-KP-1-2022/1-001547 Határtalanul! 2023

“El kell indulni minden útra, az embert minden úton várják, Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra”

Nagyvárad, Csucsa, Bánffyhunyad, Magyargyerőmonostor, Körösfő,

Magyarfenes, Csíksomlyó

Ó én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Tamási Áron történeteitől Szent László legendáin át a cifraszoba titkaiig

Magyarvista, Kolozsvár és Válaszút kincsei indítottak haza, ezúttal Boncidától Hencidáig

Előkészítő foglalkozás időpontja, rövid leírása:

Dátum: 2023. május 15. Leírás: Kooperációt segítő játékok után egy térképet festettünk együtt, diavetítésen néztünk hangulatképeket utunk állomásairól. Meséltünk a gyerekeknek a határon túli magyarság történelméről, életéről dióhéjban, tudományos és művészeti vonatkozásokról. Újra játékok segítségével élveztük a barátságos kommunikáció- és együttlét tapasztalatát. Komolyan beszéltünk a buszos utazás etikai kódexéről. Mint tarisznyát, mindenki kap majd egy logókkal nyomtatott textil válltáskát, hogy kincseit gyűjtögethesse.

Értékelő óra időpontja, rövid leírása:

Dátum: 2023. június 12. Leírás: Rövid művészetterápiás felvezető után megnéztük emlékeinket: történetmesélés, diavetítés, közös éneklés mellett tárgyak is előkerültek, amelyeket út közben gyűjtöttünk (a tordai kőzettől a horgol angyalokig). Egymás felé tehettek személyes visszajelzéseket, A gyerekek ajánlót írtak a többi osztálynak, hová s miért érdemes elmenniük akár osztállyal, akár családjukkal.

A projekt legfontosabb eredményei, tapasztalatai:

A gyerekek elméleti tudását is kellett szorgalmasan bővítenünk (történelem, földrajz, rajz, honismeret órákon igen keveset tanultak a határon kívüli magyarok életéről), tettük ezt az előkészítő órán, de útközben is folyamatos idegenvezetéssel. De igazán nagy nyereség a tapasztalás lett: viseletet próbálni, ízes beszédet hallani, a mintát rajzolni, a közösen olvasott versek és történetek helyszínén, forrásánál megállni, a hősök nevét leírva látni, egy koszorút komolyan elhelyezni, a természetben gyönyörködni, az ottani magyarok szeretetét érezni, a kortársaik beszámolóját hallgatni saját identitáskérdéseikről, értékrendjükről, lehetőségeikről. Megdöbbentő élmény volt nekik, hogy tengernyi utazás után még mindig találtunk magyarul beszélőket, hogy megsejtették, a viselet nekik nem divat, de belülről jövő büszke ünnep. Bár nehéz, de lélekmozgató, hitet formáló élménnyé lett a zarándoklat, hogy kortalan a hit, hogy vidám, hogy egymást segítő emberek közt járunk, hogy ránk bízott szándékokat viszünk, hogy ezernyien együtt énekelünk, hogy ebben a tömegben elveszni sem félelmetes. Vártunk közösségen belüli és két osztály közötti kapcsolatépítést, ehhez nagy érzékenység és türelem kellett. Vártunk ügyes eszközhasználatot (telefonos térkép, fotózás), de mértéktartást – ebben is mutatkozott siker. Nem reméltük, de talán máris eredmény, hogy több feladatot vállalnak nemzeti ünnepeink körül.

A tanulmányi kirándulás rövid bemutatása:

1. nap: A nagyváradi Ady Endre Líceumba látogatunk, hogy képet kapjunk kortársaink ottani életéről és ápoljuk testvériskolai kapcsolatunkat, segítségükkel barangoltunk a városban. Korábban jártunk már előadáson a Szigligeti színházban (Senki madara), tervezzük újra. A csucsai Boncza kastélyban versek és szerelmek forrását kerestük, a bánffyhunyadi és kőrösfői gyönyörű templomokban hallgattuk a kalauzolást, olvastuk a kazettákat, de énekünk is csendült, tanultuk, hogyan lesz a hit megtartó erő. A körösfői, sokat mesélő gondnokkal a búcsúban is találkoztunk, különös volt a gyerekeknek az ismerősség érzés. Meséltünk a magyargyerőmonostori templom külső falának szobrairól, sőt, rajzolni is köré gyűltünk, őseink tudását tanultuk tisztelni. A vendégházban a nap élményeiből vetélkedőt tartottunk, hogy rögzülhessenek az ismeretek. 2. nap: Torockón rövid reggeli sétára maradt csak idő, a Székelykő kihívás maradt.A nagyenyedi kollégiumban folytattuk, irodalom és tudomány keveredett a feladatok közé, de néztük a díszes épületben kicsengetésre készülőket, a végzősök tablóit. A bátor kiállást, a hősiességet koszorúval jelöltük a várfal tövében. Marosvásárhelyi sétánkon a Bolyaiakat emlegettük, előtte a buszban matematika feladványokkal, fejtörőkkel töltöttük az időt. Korondon nézelődtünk fazekas tárgyak, faragások után (később a somlyói búcsúban nagy örömmel fedeztük föl vásáros asztalukat), Farkaslakán Tamási Áron sírjánál meséltünk, koszorúztunk, szülőházába később tértünk vissza. Székelyudvarhelyen elsétáltunk a kollégiumig, a Főtéren épp helyi termelők tartottak vásárt, beszélgetésbe és kóstolgatásba fogtunk. Már késő este érkeztünk a szállásra, a kései vacsora asztalánál egy másik zarándokcsoporttal hangolódhattunk a másnapra. Az esti imában fölfűztük a gyöngyöket, amiket otthonról hoztunk, mindegyik szem egy iskolatársunk imaszándékát hordozta (előtte napokon át jártuk az osztályokat és gyűjtögettük a szándékokat, megható volt az őszinteségük), éreztük a felelősséget, nagy komolyan vittük a láncot másnap a szentmisére és a templomba. 3. nap: Korán keltünk és csatlakoztunk a gyalogos zarándokok csapatához. Készítettük a lelkünket fizikai fáradozással, búcsújáró énekkel, gyönyörködéssel, helybeliekkel barátkozással. A gyerekek szavát elállította nem csak a fáradozás, de a színes, lelkes tömeg, a liturgiát szépen kiegészítő időjárás, előző napjaink ismerőseivel való találkozás. A szertartás, a kegykép előtti tisztelgés után nem vihettük Mádéfalvára, az emlékműhöz az imánkat, koszorúnkat, sem Gyimesbükkre, az ezer éves határhoz nem látogathattunk az útlezárások miatt, de este csoportkörben beszélgetünk a saját határainkról és szabadságunkról.Minden fáradtság ellenére a szállásra érkezve játékra, mesére maradt még idő. Két 7. es osztályunkból jöttek diákok az útra, fontos cél volt a közösségek össszebarátkoztatása, ezen az estén már érezhetőek voltak a szálak. 4. nap: Csíkkarcfalván csak rövid időt tölthettünk, épp egy imányit különleges templomukban, a várfalak tövében a helyi fiatalokkal váltottunk szót (egykori tanítványaink is közöttük). Tamási Áron szülőházába léphettünk, Torda felé igyekeztünk, járni akartuk a hasadékot, újabb mesét emlegetve. Magyarvistáig utaztunk szállásért, hogy megnézhessük Kalotaszeg legcifrább faluját (bútorvirágozástól viseleten át a táncokig). Egy tisztaszobában pihentettük tagjainkat, miközben Tünde néni mesélt, de máris ugrottak a gyerekek, ha viseletet próbálhattak. 5. nap: Vistai reggeli séta a házak és kapuk között, majd kincses Kolozsvár hívott sétára Szent Mihály templomával, Mátyás szülőházával és szobrával, a Házsongárdi temetőben olvasgattunk verseket Áprily Lajostól Szabó T. Annáig. Az egyetlen nehéz élményünk arról, hogy nem látnak szívesen minket, itt ért, Mátyás szülőházának tövében, de hamar elfelejtődött a sok szépség között. Válaszúton Wass Albert és Kallós Zoltán szülőhelyét kerestük, a Gyűjteményben barátságos vezetőre leltünk, hosszan időztünk. Bonchidán a Bánffy-kastély romjai közt jártunk, a kis tó partján játszottunk. Kalandossá tette az utazás végét, hogy az autóbusz meghibásodott, egy közeli műhelyben kellett kicsit várakoznunk. De ez sem maradt rossz élmény, már közösségként, egymást biztatva éltük meg. Öreg este érkeztünk Debrecenbe.

Külhoni csoporttal tervezett közös tevékenység bemutatása:

A nagyváradi Ady Endre Líceum diákjaival találkoztunk, fiatalos lendülettel megmutatták facucoult ingájukat és városbemutató sétára hívtak minket. Csíkkarcfalván fiatalokkal találkoztunk, ők a templomukban vezettek körbe minket, a napjaikról meséltek kis csoportokban. Magyarvistán egy tisztaszobában ülve hallgattunk egy nénit az életről mesélni.

Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Főooldal

HAT-KP-1-2022/1-001547 Határtalanul! 2023

HAT-KP-1-2022/1-001547 Határtalanul! 2023