A kortárs avantgárd egyik legnagyobb hatású klasszikusa: Papp Tibor (1936-2018)
Papp Tibor József Attila-díjas költő, író, vizuális művész, műfordító, tipográfus 1936. április 2-án született Tokajban. Édesapja, Papp Endre a vasútnál dolgozott tiszti rangban, édesanyja, Láng Mária, akitől többek között a könyvszeretetet is örökölte. Két húga volt, Márta és Mária. Márta hathónapos korában agyhártyagyulladásban meghalt. A vasutas munkakör áthelyezésekkel járt: a család így került Tokajból Csapra, Gyöngyösre, Bánrévére, majd Erdély legkeletibb részébe, Kosnára. A II. világháború idején, 1944-ben, a román átállás után a Dés melletti kis vasútállomás főnökeként dolgozó, már őrnagyi rangú édesapát is egészen Ausztriáig vezényelték, majd Németországban amerikai fogságba esett, ahonnan csak 1945 végén térhetett haza. A veszély előtt az apa a családját biztonságosabb helyre küldte: a feleség a két gyermekkel a saját szüleihez, Vállajra költözött. (Itt érte őket az orosz bevonulás: több rokont, családtagot „malenkij robotra” vittek.) Papp Tibor ennek a településnek volt a lakosa egészen addig, ameddig a hazája elhagyására nem kényszerült.
Középiskolai tanulmányait a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban kezdte. Az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt már csak nagy nehézségek árán tudta folytatni középiskolai tanulmányait: az utolsó pillanatban jutott be a Fazekas Mihály Gimnáziumba. Első mentora, biztatója, írásainak kritikusa gimnáziumi magyartanára, Kiss Tamás költő volt. A kommunista diktatúrában családjukat osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre: helyhiányra hivatkozva rendszeresen elutasították. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, s Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, sokat látott, hallott, s emiatt az ávósok keresni kezdték. 1957-ben menekülnie kellett az országból.
1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liège-i Műszaki Egyetemen candidat ingénieur diplomát szerzett, s egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, a Szabad Európa Rádiónak, valamint a Francia Rádió magyar adásának pedig külső munkatársa lett. „Lapfenntartó ösztöne” hatására és vizuális alkotásainak tipográfiai tökéletesítésére kitanulta a nyomdászmesterséget is. Feleségét, Gombos Zsuzsát, Gombos Gyula író és irodalomtörténész lányát, akit kedvesen Kukucának becézett, 1966-ban ismerte meg.
1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, s tagja a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben pedig a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. A vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, valamint a d’atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, s az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi alire-nek is egyik alapítója és haláláig szerkesztője volt.
A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején, Budapesten újra megtalálta itthon az otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául. 2018. július 18-án hunyt el Budapesten. A Fiumei úti sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.
Papp Tibor művészetéből az avantgárd sokszínűségét rekonstruálhatjuk: hagyományos értelemben vett szövegversek, szürrealista kiseposz, térvers/képek, szövegelemeket tartalmazó grafikák, számítógéppel generált költemények, logo-mandalák, bűvös négyzetek (azaz kubusok), az úgynevezett villanások betűtipográfiái, gyűrűk és spirálok, sorjázóversek, amelyekben a két szomszédos szótag kapcsolódik össze szóvá, vagy a dinamikus kép- és hangversek, performanszok, továbbá a fiktív önéletírások (regények), tanulmányok, műfordítások mind-mind az aktuális avantgárd megjelenítői. E műfaji gazdagság mellett Papp Tibor előkelő helyet foglal el a világirodalom számítógépes költészetében is. Az első magyar automatikus versgenerátort ő alkotta meg: a Disztichon Alfa (1994) lemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. Több millió évre lenne szükségünk a tizenhatbillió disztichon elolvasásához. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében pedig a generált verseken, szövegeken kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott a megalkotott programmal. S irodalmi missziós tevékenységével, az Avantgárd szemmel című kötetsorozatával, tanulmányaival a kortárs irodalomkritika hiányosságait is igyekezett pótolni.
Papp Tibor a kortárs avantgárd egyik legnagyobb hatású klasszikusa. Ő nem a 20. század első felének forradalmian új, kassáki dadaista képversét élesztette fel, hanem az avantgárd permanens erejéből, az elődökből, a múltból és a folyton változó jelenből, a kihívásokból táplálkozva a mozgásra, változásra mindig kész alkotói magatartással újabb és újabb, formailag jól meghatározható vizuális műfajt teremtett. Alkotásai a kortárs magyar líra egyik legjelentősebb költői életművét, a korabeli magyar poézis csúcsát jelentik.
Irodalmi és közéleti munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el.
Kelemen Erzsébet
Papp Tibor művei
Verseskötetek
Sánta vasárnap, Magyar Műhely, Párizs, 1964.
Elégia két személyhez vagy többhöz, Magyar Műhely, Párizs, 1968.
Vizuális költemények kötetei
Vendégszövegek 1, Magyar Műhely, Párizs, 1971.
»Un coup de dès jamais n’abolira le hasard« de Stéphane Mallarmé, présenté par Mitsou Ronat, réalisé par Tibor Papp, Change errant – d’atelier, Párizs, 1980.
Vendégszövegek 2-3, Magyar Műhely, Párizs, 1984.
Transparence et Opacité – Hommage à Mitsou Ronat (Pierre Picával), Cerf–Párizs, 1988.
Icõnes – Ikonok (Claude Maillard-ral), Magyar Műhely – d’atelier, Párizs–Bécs–Budapest, 1991.
Vendégszövegek 4, Orpheusz, Budapest, 1995.
Vendégszövegek 5, Magyar Műhely, Párizs–Bécs–Budapest, 1997.
Térversképek, Balassi, Budapest, 1998.
Generált versek és logo-mandalák, C. E. T., Belvárosi, Budapest, 2001.
Vendégszövegek (n), Összegyűjtött versek és vizuális költemények, Ister, Budapest, 2003.
25×25 – Bűvös négyzetek, Magyar Műhely, Budapest, 2007.
Óraköltemények, Magyar Műhely, Budapest, 2010.
Emlékmeder, Tipp Cult, (P’art könyvek), Budapest, 2016.
Számítógépen generált költemények kötetei
Disztichon Alfa, Magyar Műhely, Párizs–Bécs–Budapest, 1994.
A Hinta-palinta szöveghordalékából, Körös könyvek, Békéscsaba, 2000.
Regények
Egy kisfiú háborús mozaikja, Európa, Budapest, 2003.
Olivér könyve, Kortárs, Budapest, 2005.
Innen el, Nap, Budapest, 2012.
Esszé- és tanulmánykötetek
Múzsával vagy múzsa nélkül? (Irodalom számítógépen), Balassi, Budapest, 1992.
Avantgárd szemmel költészetről, irodalomról, Magyar Műhely, Budapest, 2004.
Avantgárd szemmel költőkről, könyvekről, Magyar Műhely, Budapest, 2007.
Avantgárd szemmel az irodalmi világról, Magyar Műhely, Budapest, 2008.
Avantgárd szemmel ̶ Zadkine-tól Záborszkyig, Magyar Műhely, Budapest, 2009.
Interjúkötet
A pálya mentén, beszélgetőtárs Prágai Tamás, Napkút, Budapest, 2007.
Műfordítások
Le cheval meurt les oiseaux s’envolent de Lajos Kassák, (Philippe Dõme-mal), Fata–Morgana Montpellier, 1972.
Hangversek kazettán
Charles Dreyfus, Tibor Papp, Les Mardis de Servin, Paris, 1984.
Hanglemez
VOOXING POOOETRY (hangvers-antológia) Enzo Minarelli, Bodeno, Italie, 1982.
Képversek és hangversek számítógépen
Vendégszövegek számítógépen 1, 1985.
Vendégszövegek számítógépen 2, 1986.
Vendégszövegek számítógépen 3, 1987.
Szelet hoznak a halak, Számítógépen megformált hangvers, 1992.
HangVERSeny Cs-re, hangvers, 1996.
Tranchée-la-belle, hangvers, 2003.
Claude Maillard-ral :
DRESSAGES INFORMATIQUES
Dressage no 1, 1989.
Dressage no 2, 1989.
Dressage no 3, 1989.
Dressage no 4, 1990.
Dressage no 5, 1990.
Dressage no 6, 1990.
Dressage no 7, 1990.
Dressage no 8, 1991.
Ourlure, számítógépen megformált hangvers, 1992.
Le 21 h. 20, számítógépen megformált hangvers, 1993.
Dinamikus kép- és hangversek
Textes avec repères visuelles, 1976.
Déville, 1979.
La DÉnarRATISATION, 1980.
Szerelmes szavakat, 1980.
hAVATÁS, 1981.
Pogány ritmusok, 1981.
annaDANTE I, 1982.
annaDANTE II, 1982.
Rhytmes païens, 1983.
Mili-taire, 1984.
annaDANTE III, 1984.
Les très riches heures de l’ordinateur no 1, 1985.
Les très riches heures de l’ordinateur no 2, 1986.
De aki győz, 1987.
Des mots rarement dans la bouche, 1988.
Les très riches heures de l’ordinateur no 3, 1988.
Pátkai, Pilinszky és a Pincér, 1989.
Hommage à A. Spatola, 1989.
Les très riches heures de l’ordinateur no 4, 1989.
Les très riches heures de l’ordinateur no 5, 1990.
Comptinette, 1991.
Vadhús. Számítógépen generált hangvers, 1991.
Sorjázás egy szótagra, 1992.
Disztichon Alfa. Az első magyar automatikus versgenerátor, 1993.
Kristály. Dinamikus logo-mandala, automatikus versgenerátor, 1994.
Hommage à Gherasim Luca, 1994.
Absence insolite. Dinamikus logo-mandala, automatikus versgenerátor, 1995.
Argentina, képversgenerátor, 1997.
Rupture, képversgenerátor, 1998.
Orion, dinamikus képversgenerátor, 1999.
Hinta-palinta, dinamikus képversgenerátor, 2000.
Versets Angéliques, hangversgenerátor, 2000.
Cette phrase, hangversgenerátor, 2000.
En hâte, képversgenerátor, 2002.
Képvers / minitel
Comme la vanille en poudre, Art-Accès, Párizs, 1986.
Diafilm
Textuaire Vinko Globokar Carrouseljéhez (Zágrábi Kortárs Zenei Biennálé), 1977.
Miniopera
On raconte qu’un vase porte ce dessin de honte
Libretto: Papp Tibor. Zene: Yochk’o Seffer. Ősbemutató: Pompidou Központ, Párizs, 1989. június 1.
Performanszok
Ausztria: Bécs, 1982 ̶ Alte Schmiede; Hadersdorf, 1981, 1984 ̶ Magyar Műhely-találkozók
Belgium: Bruxelles, 1994. Polyphonix 25; Liège, 1994 ̶ Polyphonix 25; Namur, 2003
Franciaország: Arras, 1998 – Université d’Artois; Arras, 2001 – Université d’Artois; Besançon, 1997 – Symposion Symphonie; Besançon, 1998 – AAA Art Actions Attitudes 1; Besançon, 1999 – AAA Art Actions Attitudes 2; Besançon, 2000 – Art électronique; Bordeaux, 1999 – Mille voix, 1000 voies; Dunkerque, 2000 – Maison des Jeunes et de la Culture, École de la rue; Lyon, 1999 – Festival Polysonneries; Lyon, 1988 – Revue Parlée, Elac; Lyon, 2000 – Musée Art Contemporain; Lyon, 2001 – Festival Polysonneries; Marly-le-Roi, 1982 – Magyar Műhely-találkozó; Marseille, 1992 – États Généraux de la Poésie; Marseille, 1995 – Hommage à Kassák, CIPM; Martigues, 1983 – Parvis poétique; Martigues, 2001 – Centre International de Poésie; Párizs, 1978 – Péniche théâtre; Párizs, 1980 – Polyphonix 2; Párizs, 1981 – Galerie Trans/Form; Párizs, 1981 – Magyar Intézet; Párizs, 1982 – Polyphonix 4; Párizs, 1983 – Revue Parlée; Párizs, 1984 – Poésie ininterrompue, FNAC-Forum; Párizs, 1985 – Théâtre du Rond Point; Párizs, 1986 – Polyphnix 10; Párizs, 1989 – Soirée «alire»; Párizs, 1989 – Magyar Intézet; Párizs, 1990 – Les formes fixes; Párizs, 1992 – Polyphonix 18, Olasz Intézet; Párizs, 1993 – (pré)Texte à voir, Espace Donguy; Párizs, 1993 – Magyar Nagykövetség; Párizs, 1994 – Hommage à Gherasim Luca, Pompidou Központ; Párizs, 1994 – E la nave va, Le Monde des Arts; Párizs, 1995 – Théâtre 13; Párizs, 1996 – Magyar Intézet; Párizs, 1999 – Printemps des Poètes; Párizs, 2000 – Printemps des Poètes; Párizs, 2001 – Cercle Polivanov; Párizs, 2001 – Magyar Intézet; Párizs, 2002 – Polyphonix 40; Poitiers, 1997 – Mille voix, 1000 voies; Toulouse, 1992 – Festival Racines; Vénissieux, 1999 – Soiree personnelle; Villeneuve-d’Ascq, 1991 – Soirée «alire»
Hollandia: Amsterdam, 2000 – Mikes Kelemen Kör, tanulmányi napok; Maastricht, 1999 – Second Round Table of European Poetry
Kanada: Québec, 1991 – Polyphonix 16
Magyarország: Békéscsaba, 2000 ̶ Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ; Békéscsaba, 2000 ̶ Megyei Könyvtár; Budapest, 1982 ̶ TIT-Klub; Budapest, 1987 ̶ Irodalmi Múzeum; Budapest, 1994 ̶ Polyphonix 26; Budapest, 1995 ̶ Merlin Színház; Budapest, 1995 ̶ Egyetemi Színpad; Budapest, 1996 ̶ Kossuth Klub; Budapest, 1996 ̶ Magyar Írószövetség; Budapest, 2000 ̶ Tütü-Tangó Kávéház; Budapest, 2001 ̶ Magyar Írószövetség; Kazincbarcika, 2001 ̶ Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár; Keszthely, 1993 ̶ Magyar Műhely-találkozó; Keszthely, 1995 ̶ Magyar-Műhely találkozó; Miskolc, 1991 ̶ Megyei Könyvtár
Németország: Berlin, 1996 ̶ BEOBABI 2 Fesztivál; Bielefeld, 1982 ̶ Université de Bielefeld
Olaszország: Milano, 1983 ̶ Polyphonix 5; Parma, 1988 ̶ Di versi in versi; Salerno, 1999 ̶ Armedia VII
USA: New York, 1984 ̶ Polyphonix 7, Museum of Modern Art; San Francisco, 1984 ̶ Polyphonix 8
Kiállítások Papp Tibor vizuális költeményeiből
1977, Párizs, Centre Georges Pompidou: Littérature à l’épreuve (a „d’atelier” csoporttal)
1978, Párizs, Maison de la Culture du Havre (a „d’atelier” csoporttal)
1978, Párizs, Fondation Nationale des Art Graphiques (a „d’atelier” csoporttal)
1979, Amsterdam: One World Poetry
1980, Párizs, Orangerie du Jardin du Luxembourg, Présence Paris-Budapest
1980, Párizs, Fondation Nationale des Arts Graphiques, Écritures
1980, Utrecht, Exposition «d’atelier», «Atelier Hongrois», Expositiehuis ‘thoogt
1981, Párizs, Galerie Trans/Form: Signe-écriture-image-son
1982, Budapest, Fészek Galéria: Mail-Art
1983, Budapest, Nemzeti Galéria: Tisztelet a szülőföldnek
1984, Liège, Palais de Congrès: La ville et la mer
1985, Amsterdam, Mikes Kelemen Kör, tanulmányi napok
1986, Párizs, Galerie Lara Vincy: Polyphonix 10
1986, Mexico City, Biennale of Alternative Poetry
1986, Liège, Biennale Internationale de poésie
1986, Musée de Neuilly-sur-Seine: Neuilly-sur-Seine Hommage à 1956
1986, Budapest, Fiatal Művészek Klubja
1987, Budapest, Irodalmi Múzeum
1988, Setubal (Portugália), Museu de Setubal
1988, Louvain (Belgium): Poésie et Image
1988, Lyon: Revue parlée, ELAC
1989, Szombathely, Magyar Műhely-találkozó
1990, Celle Ligure (Olaszország): Hommage à Adriano Spatola
1990, Érsekújvár, Studio erté
1990, Budapest, Médium Art
1991, Szombathely, Magyar Műhely-találkozó
1991, Budapest, Vasarely Múzeum: „Groupe A-Z” Art Électro-Images
1992, Budapest, Vasarely Múzeum, Bujdosó ̶ Nagy ̶ Papp
1992, Párizs, Librairie Tekhné
1992, Pozsony, Galéria Médium: Computer Graphics in Fine Arts
1993, Párizs, Magyar Intézet: Œuvres graphiques de sources électroniques
1994, Párizs Galerie Lara Vincy
1994, Székesfehérvár, Argus Galéria
1995, Keszthely, Balaton Múzeum: Napjaink vizuális költészete
1995, Kaposvár
1995, Párizs, Galerie Multimédia: alire
1996, Vác, Blondel Galéria, egyéni kiállítás (képversek)
1997, Budapest, Árkád Galérie, I. Grafikai Biennálé
1997, Budapest, Képzőművészeti Főiskola: Írás/kép
1998, Budapest, Balassi Könyvesbolt Galéria, egyéni kiállítás (képversek)
1999, Vénissieux (Franciaország), Gérard Philippe-kiállítóterem, egyéni kiállítás (képversek)
1999, Budapest, Ernst Múzeum, Dick Higgins-emlékkiállítás
2000, Miyazaki (Japán), városi képtár, Milleneumi kiállítás
2000, Kiskőrös, Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ, egyéni kiállítás
2001, Franciaország,Ventabren Art Contemporain
2001, Buenos Aires (Argentina), Centro de Arte Moderno
2001, Kiskőrös, Kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ (egyéni kiállítás)
2002, Anger (Franciaország): Artistes Hongrois en France
2002, Párizs, Centre Culturel Suisse
2003, Budapest, Magyar Műhely Galéria, Bujdosó Alpár – Nagy Pál – Papp Tibor közös kiállítása
2004, Budapest, Magyar Műhely Galéria
2005, Patras (Görögország): A bor (kollektív kiállítás)
2006, Bordeaux (Franciaország), Espace 29 Galéria, a digitális kiadványok első kiállítása
2007, Cogart–Budapest, Haraszty István kortársgyűjteménye
2008, Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar, Bohár András-emlékkiállítás
2008, Veszprém, Városi Művelődési Központ: Szobrászat, tér és vizuális költészet
2009, Budapest, MTA: Művészet, gyógyítás, tudomány (kollektív kiállítás)
2010, Budapest, Art 22 Galéria: Óraköltemények (egyéni retrospektív kiállítás)
2012, Budapest, Magyar Műhely Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum (a Magyar Műhely fennállásának 50. évfordulója alkalmából)