Főooldal
Megemlékeztünk az iskola hős katonadiákjairól

Megemlékeztünk az iskola hős katonadiákjairól

2017.június.7 11:02 Írta SZJG


“Nagy megtiszteltetésnek vettem, mikor Bódis Zoltán igazgató úr azon szándékának adott hangot, hogy szeretne egy méltó rendezvényt, ahol koszorút helyezhet el az iskola katonadiákjai tiszteletére. A megszervezésére engem kért fel.
2017. 05. 30-án kedden reggel 08:15-től az iskola földszinti aulájában második világháborús egyenruhát és puskát viselő díszőrök álltak a portával szemben lévő falra és a lépcsőfordulóhoz kitett táblák elé. A díszőrök a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK) debreceni szervezetének tagjai voltak, parancsnokuk Halmai Péter volt.
Ezeken a táblákon vannak megörökítve azon diákok nevei, akik a két világháború során az intézmény padjaiból vonultak a frontra. Számos tanuló vett részt az ünnepségen, amit május utolsó vasárnapjához közelre időzítettünk, hiszen ez a hivatalos időpontja az eseménynek.
A Himnusz közös eléneklését követően Bódis Zoltán igazgató úr szólt az egybegyűltekhez. Meghallgathattunk Farkas Jázmin és Fricz Blanka csodás előadásában egy szép népdalt. Én egy magyarózdi vénest táncoltam, míg Tátrai Marcell kollégiumi tanulóm Petőfi Sándor A honvéd című verséből szavalt egy részletet. Ezt követően felolvastam az eseményhez írt soraimat. (lásd lentebb) Megkoszorúztuk a neveket tartalmazó táblákat és Hudacsek Tamás vadászkürtön elfújta az Il silentiót, vagy más néven Takarodót. Az ünnepség végén elénekeltük a Szózatot.”

“A Hősök Napján azokra emlékezünk, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.
Először 1917-ben iktatták törvénybe, hogy május utolsó vasárnapján hajtson fejet a nemzet azok előtt, akik helytálltak, mikor a haza hívta őket, és akik közül sokan életüket áldozták azért, hogy mi, az utódok itt élhessünk. A Horthy-korszakban többször kibővítették az előírást, azonban a kommunista érában tilos volt az emlékezés a hősökre. Kreáltak nekünk idegen példaképeket. A diktatúra bukását követően azonban újra felelevenítették ezt a magasztos dolgot.
Manapság újra értékidegen példaképeket kreálnak nekünk a televíziók celebjeivel. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogyan támadja a szabadosságot hirdető kozmopoliták liberális serege az „Élj a mának!” és a „Mert megérdemled!” jelszavak csábításával az Isten, haza, család konzervatív értékeket; mikor a jogok hangsúlyozása szinte kizárólagos és az egyént helyezik mindenek fölé.
Jó lenne, ha átlátnánk a szitán és megértenénk, hogy a hit, a nemzet és a család szétverésével, a társadalmunk atomizálása folyik, hogy a profithajhászok globális uralma alatt az a cél, hogy így, magunkra hagyottan, egymást elengedve sebezhetővé, elbizonytalanítottá és függővé váljunk! Jó lenne, ha el tudnánk végezni kötelességeinknek is magunk és a közösségünk épüléséért!
Ezek az emberek megtették a kötelességüket! Nem futottak el, nem kerestek kiskapukat, mert tudták, hogy magukért, egymásért, a családjukért, a hazájukért teszik a dolgukat! Van, hogy az élet úgy hozza, hogy ki kell állni! Van, hogy helyt kell állni! Van, hogy testünkkel kell feltartóztatni az árt!
Ők megtették. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy próbáljunk hozzájuk méltó életet élni és megteremteni azokat a körülményeket, amik ahhoz kellenek, hogy áldozatukhoz méltón tudjanak nyugodni.”

„Itt fekszünk vándor. Vidd hírül a magyaroknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”

Ferencz György prefektus

A megemlékezésről itt láthatók a fényképek: A Hősök Napja