Kérdés:
Hogyan lehet teljesíteni a legnehezebb krisztusi parancsot: szeresd ellenségeidet!? Ugyanis erre, főleg érzelmileg képtelen vagyok. Ha pedig magamra „erőltetem”, akkor nem őszinte, más van a szívemben és mást teszek, mutatok. Negatív érzések vannak bennem az illető személy iránt, így a „szeretet” csak felszínes viselkedés marad.

Válasz:
Keresztény életünket meghatározó kérdést tettél fel, mondhatni ez a keresztény ember különleges ismertető jegye. Áthoszi Szent Sziluán egy igen elgondolkodtató kijelentésével kezdeném: „Aki nem szereti ellenségét, az nem ismerheti meg a Szentlelket.”
A kezdő lépés az, hogy őszintén mindent tárjunk fel a mi emberszerető Istenünk előtt imádságban, még ha az rossz vágy, vagy indulat is! Önmagában a szép szavak, még nem jelentik azt, hogy jó és Istennek tetsző az az ima. A gyermeki őszinteség sokkal inkább! Nem magunkat kell megtisztítani saját erőből, hanem éppen Ő az, aki ezt megteszi.
Azt is jó tudni, hogy az isteni szeretet és az erény nem azonosak egymással. Az erény a jó tettek begyakorlása akarattal és kitartással. Ez a feltétele annak, hogy részesüljünk az isteni szeretetből. Amikor a jót akarod ellenségednek, akkor az erényt gyakorlod. Ez egy személyes döntésen múlik, ami sokszor „száraznak” tűnik, mert az érzelmek nem mindig követik. Ha a szándékunk őszinte, tehát ha valóban szeretni akarjuk az illetőt, akkor ez nem képmutatás. Akkor lenne az, ha nem lenne őszinte a szándékunk, hanem csak megjátszanánk a szeretetet. Amikor akarunk szeretni, de mégsem megy, akkor bátran imádkozhatunk így: „Uram, nem tudok szeretni, Te szeress bennem!” Ekkor megtapasztalom korlátomat és gyengeségemet, de a belső döntésem a szeretet mellett elengedhetetlen feltétel!
Ha hiszel a szeretet győzelmében, döntöttél mellette és így is teszel, akkor részesülni fogsz az Úristen teremtő és életadó szeretetéből, ahogy ezt megígérte: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23)
Ez az isteni szeretet az, amely képessé tesz téged arra, hogy „tisztán” szeress, messze meghaladva saját gyengeségeidet és korlátaidat. Ekkor már az érzelem is ott lesz.
A szeretet akarati begyakorlásával, az erény gyakorlattal tehát a feltételeket, a leszálló pályát biztosítjuk az isteni éltető és mindenható szeretet számára. Saját benső életéből részesít ekkor bennünket emberszerető Istenünk, ahogy ezt megtudtuk a Fiúnak az Atyához fordult imájából: „…hogy a szeretet, amellyel engem szerettél bennük legyen és én őbennük.” (Jn17.26b) Ez azt jelenti, hogy úgy szeretünk, ahogy Isten szeret. Így leszünk/vagyunk képesek ellenségeinket, vagyis a nekünk ártókat, bennünket gyűlölőket is szeretni. Ez a tökéletes boldogság, az élet teljessége.

(Kiss Attila Gellért)